A hétvége

Múlthét pénteken meglátogattam Dóráékat Répcevisen. Egy csöppet lógnom kellett hozzá a suliból, hogy elérjem a 14:45ös buszt, bár közgázra és bevszámtech konzíliumra amúgy sem járok be túl gyakran. A napom elég laza volt. 10re bementem diszkrét matek órára, majd 12kor el is hagytam az intézmény épületét. Miután felértem a lakásra és sikeresen összepakoltam, már indulhattam is a Népligetbe. Csak egy kis tatyót és laptopot vittem magammal, utóbbit is csak azért, hogy meg tudjam mutatni a lányoknak az időközben felhalmozódott fénykép és videó mennyiséget.

Szokásomhoz híven, túl korán indultam el, ezért a buszmegállóban várnom kellett egy csomót. Közben vettem kaját és innivalót az útra. 14:25 körül beállt a busz, én pedig felszálltam. Még a Népligetben leült mellém egy lány, akivel a buszút során volt szerencsém jobban megismerkedni. Ő csak Sárvárig utazott, nem végig Szombathelyig, de azért az útnak azt a bő, 3 órás részét végigbeszéltük. Még soha nem ismerkedtem meg így senkivel buszon. Igazán kellemes élmény volt. Sárvár után még fél óra utazás várt rám Szombathelyig. A településen pedig már Dóra várt rám. Jó volt újra látni. A jelenetet csak a kellemetlen hideg zavarta számomra, össze-vissza vacogtam. Nemsokára megérkezett a busz és felszálltunk.

Dórával

Itt már valamivel melegebb volt szerencsére. Ez az út is egész kellemesen telt, átmentünk Kőszegen is, ahol még tavaly voltam Dóráékkal. Aztán leszálltunk Répcevisen és örömmel konstatáltam, hogy nem került messzebb a buszmegálló Dóráéktól tavaly óta. Hamar oda értünk és amint beléptünk az ajtón, Cuki már szaladt is Dórához. Szerencsére ismét nem ugatott meg engem. Ez csak azért releváns, mert még a múltkor mondta Dóra, hogy a kutyája megugatott engem tavaly, én pedig próbáltam megcáfolni a kijelentését, aminek ő nem igazán örült. Most szerencsére bizonyítottam, hogy igazam volt. Cuki után nem sokkal, Zsófi is megjelent, akit szintén jó volt újra látni és megölelgetni. Ezek után felmentünk az emeletre és én lepakoltam a cuccaimat Dóra szobájába. Igazából pénteken nem csináltunk sok mindent, amit én nem is bántam, mert már elég fáradt voltam. Este még elmentünk Dórával sétálni a bicikliúton, megnéztük a kis répcevisi patakocskát (ami egyébként folyó és a Répce névre hallgat). Jó kis séta volt. Most valamiért kevésbé fáztam, mint előtte. A Hold szépen világított, így legalább láttuk, hogy hová lépünk. A folyóból viszont szinte semmit nem láttam, csak hallottam, ahogy csobog. Ezt meg is jegyeztem.

Visszafelé Dóra kitalálta, hogy ő most vakosat fog játszani, ezért egy darabig nekem kellett karonfogva vezetnem az úton. A dolog végeredménye az lett, hogy közölte, hogy nem akar megvakulni. Egyébként menet közben, nem egyszer kiakasztottam Dórát, ő pedig ilyenkor mindig megfordult és elindult az ellenkező irányba. Volt egy szakasz, amit vagy 10szer biztos megtettünk.

A séta után, Zsófi sütött nekem palacsintát, ami igazán finomra sikeredett. Még barack lekvárosat is ettem, pedig eddig nem igazán voltam oda a barackért. Ezután még beszélgettünk, majd bemásztunk az ágyikóba. Dórával aludtam, ami csak azért vicces, mert eléggé picike az ágya, ráadásul még a kutyus is velünk aludt. Szóval elég érdekesen aludtam, nem mondom, hogy rosszul, mert azért sikerült kipihennem magam, de határozottan érdekesen. Reggel viszont nem nagyon volt kedvem kimászni az ágyból. Nem tudom, hogy mikor sikerült végül felkelnem, de arra tisztán emlékszem, hogy nehezen jött össze.

Én volnék

Ezután lementünk kajálni, ettem finom husit. Majd tele pocakkal elkezdtünk filmet nézni, a Parfümöt néztünk, ha jól emlékszem. Elég érdekes film volt, tele vicces dolgokkal. A film végeztével, elmentünk meglátogatni Dóráék mamáját. Kedves volt és persze ő is jól megpakolta a tányéromat. Nem is bírtam megenni az összes kaját. A desszertnél már annyira küszködtem, hogy már Zsófi kanalazta a számba, mert nem akartam megenni. Mondjuk kiderült, hogy mégis fért még belém, mert annyira élveztem a "megtömést", hogy végül azért jó részét megettem. Az este hátralevő részét sorozat nézéssel töltöttük. Mivel én mindenáron zombikat akartam, High School Of The Dead-et néztünk, de aztán még a Misfits-be is belepillantottunk. Szombat este már Zsófi is velünk aludt a szobában, ő a földön, hálózsákban, mi pedig ismét Dóra ágyában. Bár Cuki ezúttal a földön maradt Zsófival.

Zsófival

Egy darabig még beszélgettünk, de aztán szép lassan, egyesével, álomba szenderültünk. Mivel Cuki nem volt az ágyban, könnyebben meg tudtam fordulni, így már valamivel jobban aludtam, mint előző este.

 Másnap megint elég nehezen keltem, de azért sikerült összehozni. Nem nagyon akartam reggelizni, de végül sikerült rábeszélniük, hogy leerőszakoljak egy szelet lekváros kenyeret a torkomon. Még néztünk sorozatot és ismét elmentünk, ezúttal hármasban, sétálni. Ugyan arra mentünk, mint pénteken, csak most világosban. Furcsa volt, hogy már nem csak az utat, hanem a környezetemet is láttam. A Répcénél megálltunk a hídon és csináltunk pár fotót.

Zsófi, én, Dóra

A nap hátalévő része is (túl) gyorsan elrepült, mint az egész hétvége. Mire észbe kaptam, már a szobában pakoltam össze felé a cuccaimat és készültem a hazaútra. Dóra és Zsófi bekísért Szombathelyre. Igyekeztem minél gyorsabban elbúcsúzni tőlük, mert előre tudtam, hogy elég nehéz lesz. Így is történt, amikor beálltam a sorba a felszállók közé, inkább meg se fordultam, nehogy elérzékenyüljek. Már csak a buszról néztem vissza, amikor sikerült elfoglalnom a helyemet. Integettünk egy jót, majd ők is elindultak a saját buszuk felé. A visszaút eléggé eseménytelenül telt, nagy részt zenét hallgattam és néztem egy kis The Big Bang Theory-t. 20:40re értem vissza Pestre. Este még tanultam a következő heti zéhákra, majd lefeküdtem. Nagyon nehezen aludtam el. Öt percenként becsuktam, majd újra kinyitottam a szememet

 és mindig azt vártam, hogy ha kinyitom, akkor Dóra szobájának alacsony plafonját fogom látni, nem pedig a pesti lakás hatalmas belmagasságát. Ezt addig folytattam, míg bánatomban el nem aludtam.

Na, elég depis vége lenne a bejegyzésnek, ha itt fejeztem volna be. Viszont az tagadhatatlan, hogy nagyon jól éreztem magamat velük ezen a rövid kis hétvégén. Minden volt amire szükségem volt, Dóra és Zsófi társasága, bilincs, móka és kacagás. Rég foglalkoztak velem ennyit, ami valljuk be azért nem kicsit jól esik. Még a hajacskámat is befonták és 200 féle módon begumizták (szeretem ha a hajammal szórakoznak), ennek kapcsán örököltem is egy hajgumit Dórától.

Talán most kéne befejeznem a bejegyzést. Jól éreztem magam és nagyon hiányoznak. Remélem, hogy minél előbb újra látni fogom őket.