Bloggantyú

Mint az gondolom már feltűnt nektek, mostanában megint nem blogolgatok. Szóval most ismét jönni fog a szokásos magyarázat, hogy miért is nem. Talán annyi lesz a különbség, hogy most nem fogom megígérni a bejegyzésben, hogy ezentúl megpróbálok rendszeresen írni. Miért? Mert sajt.
Nem azért nem írtam, mert nem lett volna miről (hú, mennyi nem egy mondatban), hanem csak azért, mert nem voltam olyan állapotban, hogy meg tudjam fogalmazni, amit akarok. Nem mintha most abban lennék...erről jut eszembe - Mostanság megint eszembe ötlöttek a régi írásaim és elkezdtem egy kicsit visszaolvasni és mint mindig, most se voltam megelégedve az írói teljesítményemmel. Se fogalmazás, se helyesírás terén. Egyébként egy csomó egyéb bakit is észrevettem a blogomon. Például az egyik gitáros videómnál láttam, hogy az volt odaírva, hogy 1,5ös Dunlop pengetőt használtam. Nincs is ilyen vastagságú pengetőm (ha gyártanak ilyet egyáltalán). Általában 1, vagy 1,14 milliméteres pengetőket használok. Nem mintha ez bárkit is annyira érdekelne gondolom...
No, de térjünk is vissza a miértekre és az elmúlt időre. A nyár jó gyorsan eltelt. Nem volt hiányom tennivalókban, lehet ezért nem is írtam, mert nem igazán értem rá. Bár meglátásom, hogy az ember mindig arra ér rá, amire rá akar érni.
Szeptemberben pedig elkezdődött az egyetem, azóta ez a becses intézmény rabolja a drága időmet. Magát az új iskolát nagyon szeretem. Igazán kellemes a társaság és a környezet is. Egyelőre a tanáraimmal is megvagyok elégedve. Bár ez gondolom csak a vizsgaidőszakban fog végleg eldőlni. 
Azért nem is írtam igazából, mert meg akartam szüntetni ezt a blogot. Akarok írni majd egy rendeset, saját motorral. Csak egyelőre még nem vagyok a megfelelő szintű tudás és elegendő idő birtokában. Ezért is gondoltam most, hogy megint írok inkább ide pár bejegyzést. (elvégre kevesebb időbe kerül, mint egy blogmotor megírása) Igazából kivételesen nem is magamról akarok írni, hanem a történeteimet folytatni. Legalább azokat befejezni, amiket elkezdtem. Pár új ötletem is támadt az új környezetnek és kihívásoknak köszönhetően, de ezek egyelőre csak képlékeny kavalkádot képeznek a fejemben.
Megint csak ugorva egyet a témák között, arra is rájöttem az utóbbi időben, hogy rengeteget változtam az elmúlt fél évben. Nem éppen külsőleg, ilyen téren csak annyi változás történt, hogy a hajam tovább nőtt, ahogy az természetes. Belül viszont úgy érzem, hogy sokat változtam, azt hogy milyen irányba, inkább a körülöttem élők tudnák megmondani. Viszont én valamiért úgy érzem, hogy sikerült, valamivel nyitottabbá válnom a világ felé. Aki régóta ismer, az tudja, hogy mennyire antiszociális tudok lenni, azonban ez mostanában csak akkor jön elő szerencsére, ha igazán rossz kedvem van. Körülbelül két hete volt ilyen, akkor jött ki rajtam egy kisebb érzelmi hullám a fáradtságnak köszönhetően. Azóta azonban egész jól érzem magam, bár mostanában sem élek kifejezetten társasági életet, de azért elvagyok. Tegnap például (Jocó barátomnak hála) voltam ping pongozni, amit nagyon élveztem, még ha annyira nem is vagyok jó benne. Azt már régen megszoktam, hogy nem vagyok jó sportokban, ezért csak arra próbálok ügyelni, hogy ha nem is megy, legalább jól érezzem magam közben. Ez most könnyen kivitelezhető volt a társaságnak köszönhetően.
Ismét ugorva egyet...nekem most írástechnikára kellene egy portrét írnom egy ismeretlen évfolyamtársamról, de amint látjátok, nem túl sok késztetést érzek rá. Ahogy magamat ismerem, szokás szerint az utolsó pillanatban fogok összecsapni valamit. Nem tudom miért, de írni általában csak akkor tudok, ha már nagyon a nyakamon van a határidő, talán ez a baj a bloggal is, hogy nincs határidő. Senki nem csapkodja a tarkómat egy sodrófával, hogy írjál már, mert ha nem, akkor jön a világvége.
Most pedig jöhet az ilyenkor megszokott zárás, miszerint: "Na, körülbelül ennyit akartam mostanra, szóval pá,pá!" Legalábbis, ha jól emlékszem, mindig hasonlóképpen zártam az ilyen bejegyzéseket.
Amit még talán megemlítenék, hogy körülbelül két hete meghalt a laptopom töltője, ezért ilyen érdekesen neteztem mostanában (Mefi nagygépét használtam). Leginkább csak a leveleimet néztem meg és persze a barátaimmal beszélgettem. Ettől függetlenül örömmel konstatáltam, hogy a szeptemberrel nem csak az iskola, hanem a sorozat idény is megkezdődött. Még nem indult el minden, például nagy szívfájdalmamra a The Walking Dead és a Misfits sem, de már nem kell olyan sokat várni rájuk.
Na, de elvileg a laptopnál tartottam...szóval, holnap (szerda) elvileg már lesz töltőm és végre ismét a jól megszokott noteszgépemnél fogok gubbasztani, amire egyébként Linuxot is akarok majd dobni valamikor, mert egyre jobban kezd megtetszeni. Ha ezekre végre sor került, akkor majd igyekszem gyakrabban nézegetni mindenféle internetes kommunikációs csatorna felé. Beleértve ebbe a plörköt és a blogomat is (pedig az elején azt írtam, hogy nem mondom majd, hogy fogok blogolni, de úgy látszik mégis), mert mostanában mindegyiket eléggé hanyagoltam.
Ahogy elnézem ez a bejegyzés már így is túl hosszú, nem vagytok ti ehhez hozzászokva tőlem. Ezért én inkább megyek is.
Jó éjszakát nektek és Erő belétek!