Indica - Straight and Arrow

Ez egy finn zenekar. A szám eredetileg finn nyelven van, ajánlom halgassátok meg azt is. Annak a címe: Pahinta Tänään

A felső az angol változat, az alsó pedig a finn. Kíváncsi vagyok, hogy kinek melyik tetszik jobban...

Itt van a saját történetem első fejezetének második fele

I. Fejezet

In Medias Res

Part 2

Az idegen

Alcím

Valami elkezdődik

- Mi van? – tört ki a mondat, a megrökönyödött Stephen száján – Na, ne szórakozz velem!

Eközben Jaku másik kezével megfogta Corran karját. Így már hárman bámulhattak az idegenre. Utóbbi csak állt, mintha még várna valamire.

- Josh fogd meg a kezem, ezt látnod kell! – mondta Corran és kinyújtotta kezét Josh felé.

Josh megmarkolta a felé nyújtott végtagot, de nem történt semmi. Valamiért ő nem látta az idegent. Ekkor a sötét látványosság végignézett rajtuk és megszólalt: - Na, most, hogy végre egy híján, mindannyian láttok, elkezdem megint. Én az ördög vagyok és azért jöttem, hogy Stephennel beszéljek, de úgy látom, hogy rátok is érdemes pár szót pazarolni. Viszont rád nem hiszem, hogy szükségem lenne – mutatott Joshra és csettintett egyet az ujjaival

– Pusztulj!

Josh ekkor egy pillanatra megpillantotta gyilkosát, de másra már nem is maradt ideje, szemvillanás alatt hamuvá égett és maradványait elfújta a hűs, esti szél.

A többiek elengedték egymás kezét. Jaku és Corran egyszerre üvöltötték elhunyt barátjuk nevét. Jaku elejtett egy könycseppet. Corran már jobban viselte a megpróbáltatást, Stephen pedig már szinte túl jól. Nem látszott rajta semmilyen érzelem, csak beszédre nyitotta száját. Hangja sötétebb volt mint valaha.

- Szóval te lennél az ördög? Ezzel akartad bebizonyítani? Egyszerűbb módját is választhattad volna.

- Ó, bizony én vagyok az ördög, vagy hívj felőlem Lucifernek, Halálnak, Sátánnak, vagy aminek akarsz, bár én a Luciuszt jobban kedvelem – mondta a sötét ember, miközben mosolyra húzódott penge vékony szája – Ez pedig nem bemutató volt, nincs ilyesmire szükségem, úgyis tudod, hogy ki vagyok. Viszont rá nem volt szükség, nem akartam vele beszélni és úgysem látott engem, na persze, ha látott volna sem fogott volna föl semmit az egészből. No,de térjünk a lényegre! Kövessetek! – mondta majd megfordult és jobb kezének mutatóujjával a levegőbe rajzolt egy téglalap alakú valamit, melynek mentén elkezdtek megjelenni egy ajtó körvonalai és pár másodperc múlva már egy rendes fehér ajtó volt előttük, bár kilincs nem volt raja.

Az ördög intett egyet, mire az ajtó kinyílt. Luciusz kezével jelzett a többieknek, hogy legyenek szívesek befáradni. Stephen ment előre, a többiek egy kis gondolkodás után, de azért követték. Az ajtó egy hatalmas régiesen berendezett szobába vezetett. Valahonnan halk jazz zene szólt és a kandanlóban tűz égett, ami kellemes meleget árasztott és félhomályba burkolta a szobát. Miután az ördög is belépett az ajtón, az ajtó eltűnt és helyébe csak az üres fal került. Luciusz elindult a szoba másik végében lévő íróasztala felé és menetközben ledobta a köpenyét, ami még mielőtt a földre érhetett volna, semmivé foszlott. Az ördög kihúzta székét, majd megigazította öltönyének kedvenc részét, a nyakkendőt és leült.

- Foglaljatok helyet! – mondta és rábökött az íróasztal másik végén lévő három vaskos, bőrfotelre.

Miután mindhárman helyet foglaltak, Luciusz keresztbe tette lábait és hátra dőlt székében.

- Nos lényegében azért vagytok most itt, hogy is mondjam… unatkoztam egy kicsit.

- És ehhez nekünk mi közünk? – kérdezte Corran.

- Igazság szerint neked semmi, de aztán úgy gondoltam, hogy csoportosan még nagyobb a móka.

- Milyen móka? –tette fel Jaku az újabb kérdést

- Gondoltam szervezek egy kis, mondjuk úgy játékot és először úgy gondoltam, hogy egy ember legyen a játékos. Na, de melyik? Én arra gondoltam legyen az, aki most éppenséggel képes érzékelni a körülötte lévő, elvileg láthatatlan erőket, ezt azért gondoltam, mert belőlük mindig nagyon kevés van. Viszont később láttam, hogy ti is fogékonyak vagytok a dologra, mondjuk úgy, hogy Stephen beindította ezt a képességeteket, így már ti is játszhattok.

- És ha mi nem akarunk játszani? – kérdezte Stephen

- Már miért ne akarnátok? Jah és ha nem akartok, akkor végzek minden ismerősötökkel és a többi és a többi, bár ez már elég közhelyes lenne.

- Én benne vagyok a játékban, de csak akkor, hogy ha visszakapjuk Josh-t! – mondta Jaku

- Hmmm...ezt akár még meg is fontolhatnám, de inkább nem. Meg amúgy sem olyan könnyű valakit visszahozni a halálból, mint te azt gondolod. Viszont oda küldeni egész egyszerű, szóval, ha jót akartok, beszálltok, ámbár maga a játék is elég halálos, de legalább izgalmas.

- Milyen játék lenne ez tulajdonképpen? – kérdezte Stephen.

- Lényegében saját magatokat kellene leküzdenetek, méghozzá úgy, hogy megmutatom nektek a rémálmaitokat, vagy éppen a kedvenc horror filmeiteket és nektek, pedig át kell élnetek.

- És mi van, ha nincsenek rémálmaink? Ha csak szép álmaink vannak és csak a vígjátékokat szeretjük? – puhatolózott Jaku.

- Akkor majd azokat teszem rémálmokká és halálosakká. – mondta az ördög – Viszont, ha túlélitek, akkor, hát jutalmat nem kaptok, viszont visszatérhettek előző, megszokott életetekbe.

- Milyen kedves. – mondta fintorogva Corran.

- Na, jó. Nekem mégsincs kedvem kipurcanni és ha lehet, most inkább hazamennék – mondta Jaku és felkelt foteléből. – Merre találom a kijáratot?

- Hátul jobbra. – felelte Luciusz, miközben az adott irányba mutatott és ott ismét elkezdett megjelenni egy ajtó. – Ez pontosan a házatokba vezet.

Jaku odalépett az ajtóhoz és miután az kinyílt, belépett. A saját házukban találta magát. Mögötte ott volt, nyitva, a bejárati ajtó, de az nem kintre vezetett, hanem vissza az ördöghöz. Jaku nem csukta be maga után az ajtót, mert valami furcsát érzett. Sötét volt és csönd, túl nagy csönd. Előre ment, benézett a konyhába. A falakat vér borította. A padlón két aszott, felismerhetetlen holttest feküdt. Jakut a hányinger kerülgette. Elindult kistestvérei szobája felé, a plafonról csöpögött a vér, a falakon pedig mint megannyi kis patakocska csordogált lefelé. A szobában három felszabdalt, véres kis holtestet talált. A falakat bélmaradványok borították és undorító szag terjengett. Jaku megszólalni sem bírt. A holttesteken párcentis kis férgek lakmároztak. Jaku nem bírta tovább, elhányta magát és szédülve, zokogva elindult visszafelé. Miután visszatért az ördög irodájába, az ajtó bezárult mögötte és ő leült az előző helyére.

- Benne vagyok a játékban, csak a családomnak ne legyen baja és ha vége kapjam vissza a régi életem! – mondta halálsápadt arccal

- Oké, ezt megbeszéltük! És most tessék itt ez a kis karkötő – mondta Luciusz, majd átadott Jakunak egy ősréginek tűnő, kő és fém keverékéből álló, furcsa mintákkal díszített karkötőt. Jaku átvette a tárgyat, azonban nem vette fel, hanem csak zsebre rakta.

- Aham, mire jó, vagy miért kell ez most nekem?

- Amíg odavoltál a barátaiddal megbeszéltünk mindent és arra jutottunk, hogy jelen állapototokban, ha belekerülnétek az egyik kedvenc, vagy utált filmetekbe, biztosan szörnyethalnátok, meg hát az álmokban sem harcol üres kézzel az ember. Azonban, most már mennetek is kéne… Itt a szerződés, kérlek írd alá, a többiek már megtették - felelte az öltönyös ember és Jaku elé tolt egy vastag papírtömböt. Miután Jaku aláírta, az öltönyös ember felkelt székéből és egy újabb ajtóhoz vezette a többieket. Nem volt búcsúzkodás. A három fiatal csak simán belépett az ajtón. Luciusz pedig visszasétált asztalához, leült, majd lábait felrakta az asztalra és elégedetten elmosolyodott. Most már nem kell csinálnom semmit, csak figyelnem és élveznem a műsort – gondolta és egy intésére megjelent előtte, a levegőben egy hatalmas kivetítő, amin majd nyomon követheti az eseményeket.

*

A három fiatal egy teljesen ismeretlen helyre érkezett, vagy legalábbis kettőjüknek ismeretlenre. Az egész helység ahova kerültek, elég futurisztikus volt. Hatalmas gépezetek voltak mindenfelé. Hangokat hallottak. Fém koppant fémhez. Corran elképedt és egy hatalmas konténer mögé zavarta a többieket, majd ott suttogva beszélni kezdett: - Ha jól látom egy szeparatista hadihajón vagyunk!

- Mi van? Azt akarod mondani, hogy mi most egy Star Wars filmben vagyunk? – kérdezte csodálkozva Jaku.

- Eléggé úgy néz ki, de nem tudom. Egyenlőre az is kérdés, hogy ez álom, vagy valóság. A szerződésben nem voltak ilyen információk.

- És a karkötő az mire való? – kérdezett ismét Jaku

- Szerintem próbáld ki és megtudod!

Jaku előkereste a régiséget a zsebéből, majd felcsatolta a kezére. Furcsa érzés öntötte el, a bőre elkezdett bizseregni és úgy érezte mintha megnőne és átalakulna. Mire végignézett magán már úgy nézett ki, mint Anakin Skywalker és hozzá tradicionális jedi tunikát viselt. Fénykarja ott lógott az övén.

- Azta…- mondta Jaku tátott szájjal – Én vagyok Anakin Skywalker! Most akkor jedi erőm is van?

- Elméletileg igen - mondta Corran. - Már csak azt kéne kiderítenünk, hogy melyik részben vagyunk. A hajóból úgy saccolom, hogy a kettő és három között lehetünk, vagy pont a háromban.

Jaku becsukta a szemét és megpróbálta fókuszálni a gondolatait és erejét és átfésülte lélekben a hajót.

- A háromban vagyunk – mondta végül – Érzem Dooku-t a közelben.

- Aha. Szerintem meg indulni kéne, mielőtt még elkapnak itt minket – mondta Stephen.

- Oké. Ti nem változtok át? – kérdezte Jaku

- Nagy a kísértés, de egyelőre nem, mert az ördög, azt mondta, hogy csak egyszer lehet oda-vissza változni. Későbbre tartogatjuk a dolgot. – válaszolta Corran.

Azonban az a később igen hamar eljött, mert egy egész droid sereg lépdelt befelé a hangárba, ahol voltak.

- A fenébe! Úgy hallom jönnek – mondta Jaku

- Igen. Én is hallom. Ki kéne törnünk valahogy. – tanakodott Stephen.

- Hagyjátok ezt rám kérlek. Majd én elintézem – mondta Corran és felcsatolta karperecét. Körülötte szinte életre kelt a levegő és felkapta a körülöttük lévő port. A szél összeborzolta Corran haját és miután a por egy nagy lökéshullám következtében eltűnt, ott állt ő is jedi tunikában. Azonban a kinézete semmit sem változott. Kilépett a konténer mögül és egy mozdulattal megtisztította előttük az utat. Egész droidok és droid végtagok repültek szanaszét.

- Te meg ki a fene vagy? Ilyen szereplő nincs a filmben! – mondta Jaku.

Corran elmosolyodott és csak annyit mondott: - Az enyémben igen! Én vagyok Corran Katarn! – mosolya még szélesebbre húzódott, előkapta két fénykardját övéből és elindult a maradék droid felé.

Vége a szavazásnak!

Véget ért a szavazás és íme az összesített ( JAKU blogjával ) eredmény:

a számok, hogy hanyan szavaztak rá és mint látjátok, van pár holtverseny is.

Majd nemsokára lesz még egy szavazás, hogy hány órakkor legyen a műsor és aztán jövőhét hétvégén adás!

11pina, buli, haverock
9 rólunk
8 zene, film
7 könyv,sorozat,anime,aktuális szarságok
4 általános hírek a világból
3 informatika és kockaságok
2 manga

Védekezzetek!

Ezt a kis védekezés mellett szóló kampányvideót a mefiblogon találtam.

Saját történetem első fejezetének első fele ( remélem lesz több is )

I. Fejezet

In Medias Res

Part 1

Egy Új Osztálytárs

Alcím

A Találkozás

- Te tényleg látod Istent? – kérdezte Josh a padtársát.

- Már ezerszer elmondtam, hogy azt a vén fószert még csak egyszer láttam! De igen látom a szellemek és hasonlókat. Most meg vagy elégedve? – válaszolta enyhén ingerülten Stephen Darren osztálytársának, akit nem kedvelt különösebben.

Reggelt 7:50 körül lehetett az idő. Bent ültek az osztálytermükben, másik 32 osztálytársukkal együtt. Mind két fiú átlagos magasságú volt. Josh talán egy picit magasabb. Mindketten rövidre vágva hordták frizurájukat, annyi különbséggel, hogy míg Stephen haja fekete volt, Josht szőke hajjal áldotta meg az ég. Josh szokásos ruháját viselte. Farmernadrágot, sportcipőt és atlétát, utóbbit azért, hogy jól látszódjanak portól dagadó műizmai. Stephenen is farmernadrág volt, katonai bakanccsal és hosszú fekete inggel. A terem egy régi kémia labor volt, amit már nem használtak kísérletezésekre, de a régi három férőhelyes padokat meghagyták benne. A két fiú az első padban ült. Stephen ült szélen. Közte és Josh között nem ült senki. Senki sem kedvelte Stephent. Igyekeztek elkerülni őt.

- Aha. Sosem fogom megunni ezt! Olyan jó kérdezgetni tőled, de még mindig nem hiszek neked – húzta el a száját Josh – és beszélni is tudsz a szellemekkel?

- Igen, tudok, ha akarok. Viszont nem igazán akarok és ha már itt tartunk veled sem beszélgetek valami szívesen. Egyébként meg hiszel amit akarsz – jött a szokásos mogorva válasz.

- Miért? Mi bajod van velem? Már negyedik éve vagy ebben az osztályban és én vagyok az egyetlen, aki szóba áll veled. Nem mintha te annyira érdeklődnél a többiek iránt. És ehhez még hozzájön ez a hülye stílusod is. Nem mondom, elég sok ellenséged van nem csak az osztályban, hanem az egész suliban is. Ha nem tudnál verekedni és nem félnének tőled, már szét lennél verve. Mondjuk, ha jól hallottam ma jön egy új gyerek a suliba. Kitudja, lehet, hogy ő is olyan zakkant lesz mint te és akkor végre lesz legalább egy haverod. – folytatta monológját Josh.

- Tudok róla, de ezért nem fogok megváltozni. Őszinte leszek, leszarom, hogy mi van velük és hogy mit gondolnak, amíg csak ilyen kis bábjai ennek az elmocskosult világnak. Majd talán, ha egyszer felnyílik a szemük és felébrednek álmukból, akkor majd esetleg, talán egy picit érdekelni fognak, de addig nem fárasztom magam. Jobb lenne ha te sem tennéd... Egyébként az új gyerekhez sem fűzök reményeket, nem hiszem, hogy akár egy csöppet is normálisabb lesz - mondta Stephen miközben kipakolta az asztalra az irodalom felszerelését, ami egy megtépázott füzetből és egy ceruzából állt.

- Veled meg mi van ma reggel? Mindig furcsa vagy, de nem szoktál így beszélni. Tisztára úgy viselkedsz mint valami próféta, vagy mi! Öcsém nem lesz ez így jó! – méltatlankodott Josh és ő is előszedte holmiját.

- Nincs velem semmi. Pláne semmi olyan amihez közöd lenne. Amúgy meg jobban tennéd ha előre néznél. Bejött a tanárnő.

Az utóbb említett lény a táblához sétált, majd szembefordult az osztállyal. Astrid tanárnő volt az osztály osztályfőnöke és egyben irodalomtanára is. Tartása mindig egyenes volt mint a cövek és csak úgy sugárzott belőle a tudás. Cserébe elég szigorú is volt. Csak azután szólalt meg, miután csend lett az osztályban.

- Jó reggelt kívánok nektek! Hiányzó van? – kezdte a szokásos szöveggel, de miután a diákok nemleges válaszként megrázták fejüket, folytatta mondandóját. – Remek. A mai órán nem felelünk, mert megérkezett az új osztálytársatok, de pótolni fogjuk az osztályfőnöki órán! – jelentette be. A lustább diákok éljeneztek, hogy kaptak még egy óra haladékot. A többieket viszont nem különösebben érdekelte a változás.

A tanárnő lerakta a naplót a tanári asztalra és kiszólt a teremből: - Gyere Corran! Most már bejöhetsz!

Az ajtó kinyílt és belépett a terembe egy viszonylag magas ( 185 cm ), átlagos testalkatú, sötét hajú gyerek. Ő is farmernadrágot viselt, egy Star Wars fan feliratú pólóval. Szemüvegén megcsillant a neonlámpa fénye.

- Gyerekek ő itt Corran Katarn az új osztálytársatok. Ismerkedjetek meg vele a szünetben és kivételesen ne legyetek bunkók. Corran te pedig ülj csak le Stephen és Josh közé.

Corran elindult az első pad felé. Mindenki szemmel tartotta az új jövevényt, kivéve Stephent. Őt nem nagyon érdekelte senki. Corran lezuttyant a székre, majd előszedte cókmókját.

- Hali! Josh vagyok. De honnan tudtad, hogy ide kell ülnöd? Az ofő nem mondta, hogy ide ülj, csak a nevünket mondta. Vagy ilyen jól tudsz neveket kitalálni?

-Hali! Én Corran vagyok. Egyébként meg csak itt volt hely, nem volt nehéz kitalálni te észkombájn. – csóválta a fejét Corran – Akkor gondolom ez a mogorva gyerek meg a baloldalamon Stephen…

- Igen, ő az, de ne is foglalkozz vele. Ilyen ma egész nap. – mondta vigyorogva Josh. – Egyébként a csajokkal hogy állsz? Mármint ízlés terén? Van itt egy-két igazán jó luvnya, csak majd konzultálj velem, nehogy az enyémeket nyúld le… - folytatta Josh, de Stephen közbevágott – Muszáj állandóan ennyit beszélned? Kicsit már fárasztó! Neked meg szevasz újfiú! A nevem Stephen Darren, de nyugodtan hívj csak Stephen Darrennek. – mondta Stephen és közben kezet nyújtott Corrannak. Corran fogadta a gesztust és megrázta Stephen kezét. A kézfogás nem volt túl kemény, de nem is volt valami barátságos. Közben Josh odahajolt Corranhoz és a fülébe súgta: - Látod nem mindig bunkó, köszönni is tud ha akar.

- Na, most már legyetek csöndben és ismerkedjetek a szünetben. Szeretném elkezdeni az órát – mondta Astrid és felírta a táblára a mai óra címét. Ezek után már csak a bátrabbak szólaltak meg és ők is csak a padra hasalva sugdolóztak.

Az órának hamar vége lett, csak úgy mint a többinek. Miután végeztek mind a hét órájukkal Stephen és Josh elindultak a menzára ebédelni. A menü nem volt valami ínycsiklandozó, de a semminél azért jobb volt. Stephenék leültek egy üres négyfős asztalhoz húslevessel és krumplifőzelékkel megrakodott tálcáikkal.

Nem sokkal később Corran lépett be az ebédlőbe, ugyancsak egy jól megrakott tálcával. Megállt középen és elkezdett helyet keresni magának, amikor Josh hirtelen felállt és megszólalt: - Corran! Gyere! Ülj ide hozzánk!

Corran miután megtalálta a hang forrását, elindult feléjük. Lerakta Joshal szemben a tálcáját, majd leült.

- Jó étvágyat! – mondta, majd megfogta kanalát. Stephen felnézett tányérjából és elrebegett egy „ Neked is”-t, majd folytatta tovább az étkezést.

A másodiknál jártak, amikor valaki hirtelen lezuttyant Corran mellé, Stephennel szemben. Mindannyian abbahagyták az evést és felnéztek tányérjukból.

- Csövi Jaku! Mi újság a C osztályban? – kérdezte Stephen az újonnan érkezőt.

- Semmi különös. Arra gondoltam, hogy ha kajáltatok kimehetnénk egy kicsit rúgni a bőrt, mielőtt hazamennénk. Amúgy meg ki ez a srác itt veletek? – mondta Jaku, miközben Corran felé bökött mutatóujjával.

- Felőlem, bár nem nagyon vagyok oda a fociért. Ő pedig az új osztálytársunk Corran. – folytatódott az eszmecsere

- Aham. Üdv! – biccentett Jaku Corran felé – Na, csak jó lesz az a foci! Vagyunk négyen és legalább megmutatjuk az új fiúnak, hogy milyen itt a dörgés! – lelkesült fel Jaku és le is lépett azzal, hogy majd a pályán találkoznak, ha befejezték az ebédet.

Mire hárman kiértek a pályára, Jaku már ott volt és a kölcsönzött labdával gyakorolta a dekázást és a kapura rúgást. Mivel hosszas szópárbajok során sem tudták eldönteni, hogy ki kivel legyen, így a végén a kő, papír, olló nevű kedvelt szerencsejáték döntött helyettük. Jaku került Corranhoz, Stephen pedig Josh-al volt egy csapatban. Az új fiú egész jónak bizonyult. A mérkőzés elég szoros volt mindvégig. Majdnem két órát játszottak és a játék végeredménye is kétségeket vetett fel bennük. Bíró hiánya miatt nem tudták eldönteni, hogy ki győzött, mert amint valaki győztesnek nevezte magát, a másik elkezdte sorolni a szabálytalanságokat és a kimaradt büntetőket és ez így ment oda – vissza, amíg ki nem egyeztek egy barátságos döntetlenben.

A mérkőzés után még vettek egy gyors zuhany és csak ezután tették ki a lábukat az iskola területéről. Kint már erősen sötétedett. Stephen ment középen, a többiek pedig körülvették őt. Menet közben Stephen egy sötét ruhás alakot pillantott meg az éjszakában az út közepén. Kitért, hogy kikerülje, bár ezzel odébb kellett tolnia körülötte lévő ismerőseit. Miután befejezte a manővert, a többiek furcsálkodva néztek rá.

- Te meg mi a fenét kacsázol? – kérdezte viccelődve Jaku

- Csak azt a féleszű csávót kerültem ki, aki ott állt az út közepén.

- Milyen csávót? Nem volt ott senki – mondta csodálkozva Jaku

Stephen ekkor megfordult és a még mindig ott álló emberre mutatott.

- Azt az embert kerültem ki!

Jaku a szemét meresztgette, de nem látott semmit.

- Öregem, te már tényleg kezdesz bekattanni – mondta és nevetve rátette kezét barátja vállára és ekkor meglátta az embert az út közepén. A meglepődéstől eltátotta a száját és így elvesztette értékes, málnás ízű nyalókáját ( merthogy bizony nyalt ).

- Ez meg, hogy a fenébe kerül ide a … - mondta Jaku, de félbehagyta mondandóját, ugyanis közben elengedte Stephen vállát és így a férfi ismét eltűnt a szeme elől. Miután ezen elcsodálkozott és feldolgozta a málnás nyalóka veszteségét, ismét megfogta Stephen vállát és odaszólt az embernek: - Maga meg kicsoda és mit csinál ott?

A férfi nem felelt és Corran, meg Josh is egyre furábban néztek a két agyalágyultra.

Mivel már Stephen sem bírta tovább, így ő is megszólította a sötét urat: - Ki maga?

Az alak erre már felemelte a fejét és elindult feléjük. Körülbelül két méterre állt meg előttük és levette csuklyáját, melynek következtében előtűnt eltorzult, sebhelyes arca és szőke haja.

- Én kérlek szépen az ördög vagyok és beszédem van veled Stephen Darren!

( Első fejezet első felének vége )

PSP GO! ( Na, de, előre, vagy hátra? )

Immáron Magyarországon is megvásárolható az újgenerációs PSP, a PSP GO.
Az, hogy ennek most örülni kell, vagy nem, azt még nem tudom.
A képek és videók alapján elég bizar látványt nyújt.
Kicsúsztatható lett, ránézésre elég kényelmetlen. Túl sok újítás ismét nem történt.
Talán ezek a lényegesebb változások:

• - 3.8" kijelző.
  
• - 43%-al erősebb fényerő
• -50% kisebb
• -40%-al könnyebb
• - Bluetooth támogatás.
• -16 GB -os tároló
• -szétcsúsztatható kivitel

Itt egy pár kép a dologról:
Kiváncsi vagyok mennyire fog befutni a kis szerkezet. Amúgy az ára 65 ezer forint (consolcorner.hu) körül mozog, ami azért több mint a sima PSP 45 ezres ára.
A cuccból kikerült az UMD olvasó, ami eddig a PSP sajátja volt, ezentúl a játékokat nem a szokványos módon kell megvenni és a kis UMD-t becsúsztatni a masinába, hanem a netről lehet ( természetesen pénzért ) leszedni a játékokat. Viszont, hogy az átváltó felhasználók tudják használni régi UMD-s játékaikat, elvileg majd, ha tudják igazolni, hogy megvették a játékot, ők ingyenes tudják majd letölteni a PSP Go-s verziót. Egyébként képességekben nem tud többet a GO, mint a sima, ezért minden játék ugyanúgy fog fogni a két különböző kütyün.
Végezetül, összehasonlítás képpen, itt egy kép a sima PSP-ről:
Ui.: Egyébként azért írtam erről, mert én is egy PSP Slim tulajdonosa vagyok.

Emberek! Eljött a szavazás ideje!

Itt egy kis ismertető, hogy mik közül lehet választani. A szavazás jobb oldalt található, ha ezenkívül van öttleted, akkor azt a kommentedben írd meg.

Egyszerre többre is szavazhattok!

Szavazás:

könyv ( ajánlók, kedvenceink, tapasztalatok, aktuális dolgok )

manga ( ajánlók, kedvenceink, tapasztalatok, aktuális dolgok )

film ( ajánlók, kedvenceink, tapasztalatok, aktuális dolgok )

sorozat ( ajánlók, kedvenceink, tapasztalatok, aktuális dolgok )

anime ( ajánlók, kedvenceink, tapasztalatok, aktuális dolgok )

zene ( ajánlók, kedvenceink, tapasztalatok, aktuális dolgok )

általános hírek a világból ( ami a híradóban is lenne, csak itt politika függetlenül és úgy ahogy mi látjuk )

informatika és kockaságok ( aktuális informatika, játék és kocka hírek, gondolatok )

pina, buli, haverock ( ehez nem kell magyarázat )

aktuális szarságok ( számunkra negatív dolgok, durva kinyilatkoztatása)

Rólunk (saját élmények, sztorik, egyebek)

Figyelem! Fegyelem!

Arra kérnék minden errefelé tévedőt, hogy tévedjen ide máskor is és lesz majd itten, jobbra fent egy szavazás és ha kint lesz majd szavazgasson.
A szavazás témája lényegében az, hogy JAKU barátommal tervezünk egy online nézhető műsort és kíváncsiak vagyunk, hogy mire vagytok kíváncsiak és mit néznétek/hallgatnátok szívesen.
Egy ilyen szavazás lesz majd JAKU oldalán is ( csak az ő blogja most átalakítás alatt áll ) és majd a két szavazás összesítetje lesz a mutató számunkra. A szavazásban majd bejelölhettek több témát is, de kérlek titeket egy adott dologra csak egyszer szavazzatok, hogy könnyen értelmezhető legyen majd a végeredmény


Kiegészítés: Azért blogolok előbb és csak később rakom be a szavazást, hogy nehogy az legyen, hogy valaki nem látta, vagy lemaradt róla.
Egyébként ehhez a bejegyzéshez is kommentelhettek ötleteket. Ha van jó ötletetek írjátok meg kommentben és akkor berakjuk a szavazásba, vagy ha nagyon kirobbanó siker akkor egyből megy a műsorlistára.
Ez már csak tényleg egy kis ráadás: A műsor valószínűleg a MyShowRoom oldalán keresztül fog menni, úgyhogy aki nem bír majd magával regisztrálhat az oldalra, ez azért fontos, mert majd adás közben az oldalon tudtok üzeneteket küldeni felénk és a többi néző felé és ha regisztráltatok ott lesz a nevecskétek is :)

Ez-ez tök jó! Legalábbis szerintem.

Egy ausztrál gitárőrült kifejlesztett egy új, gitárhoz talán egy kicsit hasonló hangszert. Misa névre keresztelte a kis szerkezetet.
Misa 24 érintővel rendelkezik és egy jókora Touchscreennel, ami a pengetést szolgálja.
A gitár alak csak a könnyű kezelhetőség miatt van, egyébként ez egy Gento Linuxot futtató MIDI kontroller.





Forrás: Gamestar

Zsipsz, zsupsz, kender zsupsz

A címnek semmi köze a bejegyzéshez, csak úgy jól esett leírni.
Vasárnap reggel van és kicsit fáradt vagyok. Nem rég keltem és tegnapom fele takarítással ment el, a másik fele pedig tanulással, mert itt volt Mefi és magyarázott nekem mindenféle jópofa programozással kapcsolatos dolgot ( amit köszönök szépen neki ). Mai nap valüszínüleg ismét tanulás lesz, de csak délután, mert nemsokára itt lesz JAKU, akivel munkálkodni fogunk valamin, bár azt még nem tudom, hogy min, talán majd később eszembejut.
Csáó!

Megint csak én, megint csak egy picit

Hej-hó!
Ismét én vagyok.
Igyekszem blogolni, de mostanában nincs sok energiám írni, meg ötletem sem, viszont most úgy összefoglalnám az elmúlt idők eseményeit.

Talán decemberben írtam utóljára. Azóta megtörtént az évváltás. Szilveszterezni nem voltam sehol, mert nem éreztem jól magam.

Szilveszter után ismét folytatódott az iskola. Mivel a válságvan ( ami most a sulit is elérte ), az iskolában komoly átszervezések és takarékoskodások lesznek. Ez minket abban érint, hogy össze lesznek vonva a németórák és talán matektanár váltásunk is lesz, amit sajnálok, mert a mostani matektanárunk az egyik legjobb a suliban.

Ami esetleg érdekesség lehet még, JAKU barátomnak sikerült egy barátnőre szert tennie, akit Zsuzsinak hívnak. Ezúton is szeretnék gratulálni nekik és sok boldogságot kívánni!

Nagyjából ennyi érdekes és érdektelen dolog történt mostanában. Remélhetőleg többet tudok majd írni később, de most nem jut eszembe más.
Tsáó